Abigail: A kezdet

8. Valami közbejött

Eljött! Eljött, a fél nyolc. Felvettem egy szép ruhát, és egy lapos talpú cipőt. Megérkezett Klara És Eli is. Eli még hozott rágcsálnivalót is.
-Eli! Te kiket hívtál meg? - kérdezte Klara.
-Hát Jozefinát, Fannit, Tinát, Lottit és Zelmát.
-Ó, Zelma igen barátságos teremtés! - kiáltott fel Klara. Mikor jönnek meg?
-Hát, már mindjárt itt kéne lenniük. - mondtam.
Csengettek. Tina és Fanni volt az.
-Sziasztok csajok! - mondtam.
-Szia Abi. Köszi, hogy meghívtál minket a bulidba. Hoztunk sütit és gyümölcslevet.
-Na! Az pont jó lesz! - kiáltottam. Köszi.
Fölmentünk a szobába. Ahogy letettük a rágcsálnivalót, megint csöngettek. Megjött Jozefina, Lotti és Zelma. A kis csoport mögött, Kevin toporgott.
-Mit csinálsz te itt? - ripakodtam rá.
-Én is jöhetek a buliba? Légyszí Abiii! - könyörgött Kevin.
-Nem Kevin! Ez nagyoknak való. Mit csinálnál itt? - kérdeztem.
-Rendeznék kincskeresést. Meg játszhatnánk egy perc és nyersz-et.
-Ó, Kevin! Mit gondolsz te? - kiáltoztam. Nem vagyunk ovisok!
-Jó, de akkor TI mit csináltok ott? - kérdezte Kevin.
-Táncolunk, beszélgetünk, eszünk. Mi mást?
-Jó! Ha táncoltok, én is tudok!
És Kevin bemutatott egy tök ciki kacsatáncot.
-Kevin! - kezdtem. Mi nem kacsatáncot fogunk táncolni.
-De, had egyek már én is egy kicsit a chipsetekből! Láttam, hogy tegnap vásároltál egy rakást!
-Jó! Gyere, de normálisan viselkedj!
Így hát, Kevin is a bulim része lett.

Abigail: A kezdet

                                                      7. Házibuli, apáék költségére

Szombaton kitaláltam, hogy házibulit akarok csapni néhány barátommal. Összegyűjtöttem néhány érvet:
-Anya, figyelj csak! - mondtam nyugtalanul.
-Igen kicsim?!
-Ma este házibulit akarok rendezni az emeleten, és a szobámban.
-???
-Tudoood! Amit Klara is rendezett a múlt éven.
-Hát. Nem tudom, Abi. Nem nagyon tetszenek nekem az ilyesmik. - kezdte apa. Utána rengeteget kell takarítani, meg...
-De apa! Én leszek a felelős mindenért. Már fölhívtam Elit, hogy ha megengeditek, kitakarítunk mi ketten. Mi leszünk a házigazdák.
(Huppsz! Itt az első érv.)
-Meg vissza kell hívnom a barátaimat. Nem lehetek ilyen önző! - mondtam.
(Második érv.)
-Hát jó, kicsim. De miket fogtok itt csinálni?
-Hát beszélgetni, táncolni, kajálni/rágcsálni, ilyeneket.
-Hmm? Utána ki is takarítasz?
-Persze!
-Jó! - mondta apa és anya. Megengedjük.
Majd kiugrottam a bőrömből. Remegett a kezem, amikor fölhívtam Elit, hogy hívja össze öt jó barátomat. Én pedig hármat fogok meghívni.
El is kezdtem a nagy munkát. Először a szobám melletti kis szobát akartam kitakarítani. Nem volt nehéz. A szoba, nem volt nagyon roncs. Szőnyeg, piros fal, tökéletes bulizóhely. Behurcoltam egy nagy asztalt. Úgy döntöttem, hogy svédasztal lesz, így nem foglalok el olyan sok helyet.
Bekerült három babzsák és öt puff. Bevittem még két bazi hangszórót és a telómat, és halkra bekapcsoltam egy zenét.
Leszaladtam. Gyorsan összegyúrtam a keksz szalámi receptjét, majd kis golyókat formáztam belőle. Vettem tíz tojást, megfőztem, majd elkészítettem a töltött tojást. Egy tálcán vittem föl tíz tányért és tíz poharat. Aztán vittem föl Coca-Colát és Fantát. Aztán fölvittem amiket készítettem.
Gyorsan elszaladtam a szembelévő kis ABC-be, és vettem tíz nagy csomagos chips-et. Megláttam a Nesquik Duo-t és azt is vettem.
Hazaszaladtam és tálakba borítottam három csomag chips-et és egy kis Duo-t is. (Persze ez mind apuék költségére megy!) Végül felhívtam Elit, hogy szeretettel várom nyolc órára. Majd mondtam, hogy Jozefinát is hozza. Végül Klarat is fölhívtam és én, már csak a délutáni, nyolc órát kellet várjam, türelmetlenül...