Bejelenteni valónk van!

Amint beléptünk a padlásszobába felkapcsoltam az elemlámpámat. Tompa fény tükröződött az ablakon.
-Mit csináltok itt? - kérdezte apa.
-Ömmm.....tulajdonképpen semmit. Csak felfedezünk. - mondtam.
-Á! Gyere csak egy kicsit, Abi! Anyáddal megbeszélnivalónk van veled!
-Mi? - kérdeztem.
-Gyere! - mondta apa.
Bementem vele az előszobába. Anya már ott várt.
-Abi! - kezdte anya. Találtunk egy neked való tábort, ami olyan gyerekeknek van, akik orvosnak szeretnének tanulni. Úgy tudom te ezt a munkát szeretnéd tanulni.
-Igen anya, de ebben még nem vagyok olyan biztos. Sajnos rájöttem, hogy egy csomó hülyeséggel is teletömik az ember agyát, például a latinnal, ami már egy tök kihalt nyelv. - érveltem.
-Ez igaz, bár ahogy hallottam szeretnél az embereken segíteni. - mondta apa.
-Ez a tábor 14-16 éves korig működik. Te pedig az éven leszel 15. Még beleférsz! - mondta anya.
-És mettől meddig tart a tábor? - kérdeztem, mert egy kicsit kezdett érdekelni a dolog, hátha a Eli is jön, mivel ő is ezt a pályát választaná.
-Jövő hétfőtől péntekig. Azaz június 8-tól 12-ig. Biztos érdekelni fog. -számolt anya.
-Biztos. - mondtam halkan, sóhajtava.
-Akkor fizessük be? - kérdezte apa. Nem drága. Összesen 100 euró.
-100 euróóóó?? - kiáltottam. Az rengeteg!!
-Nekünk nem. - mondta anya. Nyugodtan elmehetsz. Lesz program elég. 24 órából viszont 10 óra tanulás! Nehogy elfecséreld az idődet! - vette komolyra a szót apa.
-Rendben! Van kedvem a táborhoz.
Apa a kezembe nyomta a programlapot, én pedig elnyargaltam a szobámig.
-Na? Mi a pálya? - kérdezte Klara.
-Orvosi táborba megyek a jövő héten. - újságoltam. Ezennel véget vetek a bulinak! Sziasztok! - kiáltottam és elköszöntem Klaratól és Kevintől.
-Mikor lesz még buli? Oltári jól szórakoztam, csajok! - mondta Kevin.
-Majd ha te már nem leszel láb alatt! - kacagott Klara. Na szia Abi! Szia Kevin!
-Helóztok! - kiáltottam utánuk, majd végre egyedül maradtam.
Felhívtam Elit, és elmondtam neki a történteket. Eli elújságolta, hogy ő is készül és nagyon boldog, hogy én is és Hans is jön a táborba. Letettem a telefont és átöltöztem, majd lefeküdtem. A nagy készülődést, pakolást holnapra hagytam. Amint lehunytam a szemem, már aludtam is. :)

10. Mi volt ez?

Klara itt maradt nálunk. Nem akart hazamenni. Én pedig kitaláltam, hogy keressünk egy olyan szobát, ahol feltalálhatjuk magunkat. De először le kell rázzam valahogy Kevint.
-Kevin! Nincs neked túl késő? Anyukád már biztos keres! - mondtam.
-Nem, Abi! Nyolcig maradhatok.
-De hát már fél kilenc is elmúlt! - mondtam.
-Jajj! Akkor rohanok haza! Szia Abi! Szia Klara! - kiáltott és már rohant is el.
-Na végre! - mondtam - menjünk a padlásszobába!
-Nem lesz ott félelmetes? - kérdezte Klara. Mert a mi padlásszobánk tele van egerekkel, meg szellemekkel.
-Itt nincsenek szellemek, de az egerekben nem kételkednék. - kacagtam. Na menjünk.
Azzal kinyitottam a padlásszoba ajtaját, és elénk tárult a nagy sötétség.
-Nincs itt egy lápa? - kérdezte kétségbeesetten Kara.
-Nem, nincs. - mondtam. De hozd ide a buliszobából az elemlámpámat.
Klara hátradobta a haját és berohanta a buliszobába. Én pedig vártam és vártam. Már eltelt öt perc amikor hangokat hallottam. A padlásszoba belsejéből jött. Nem mertem odamenni. Akkor valami fény villant fel, és én csak annyira emlékszem, hogy valami megfogta a vállamat, én pedig elájultam...

                                                                          ***
-Abiiii!! Abiiiii!! Kelj már fel! Ne aludj! - hallottam Kevin hangját.
-Mi van? - kérdeztem.
-Miért mentetek a padlásszobába? Anya az mondta, ha jól szórakozom maradhatok kilencig.
-Kevin! Te ijesztettél meg? Majdnem megállt a szívem! - kiáltoztam.
-Bocsi Abi, de rengeteget kerestem a lámpát és nem találtam. - mondta Klara.
-Nem baj Klara, már úgy is lőttek a felfedezésünknek is, mert itt van Kevin. - mondtam szomorúan.
-Nem baj, menjünk Kevinnel! De csak akkor, ha nem fogsz minket bosszantani! - mondta Klara.
-Jó! - mondta Kevin. Ígérem nem fogok rosszalkodni!
-Gyere! - mondtam, és elindultunk a felfedező utunkra...
-