Klara itt maradt nálunk. Nem akart hazamenni. Én pedig kitaláltam, hogy keressünk egy olyan szobát, ahol feltalálhatjuk magunkat. De először le kell rázzam valahogy Kevint.
-Kevin! Nincs neked túl késő? Anyukád már biztos keres! - mondtam.
-Nem, Abi! Nyolcig maradhatok.
-De hát már fél kilenc is elmúlt! - mondtam.
-Jajj! Akkor rohanok haza! Szia Abi! Szia Klara! - kiáltott és már rohant is el.
-Na végre! - mondtam - menjünk a padlásszobába!
-Nem lesz ott félelmetes? - kérdezte Klara. Mert a mi padlásszobánk tele van egerekkel, meg szellemekkel.
-Itt nincsenek szellemek, de az egerekben nem kételkednék. - kacagtam. Na menjünk.
Azzal kinyitottam a padlásszoba ajtaját, és elénk tárult a nagy sötétség.
-Nincs itt egy lápa? - kérdezte kétségbeesetten Kara.
-Nem, nincs. - mondtam. De hozd ide a buliszobából az elemlámpámat.
Klara hátradobta a haját és berohanta a buliszobába. Én pedig vártam és vártam. Már eltelt öt perc amikor hangokat hallottam. A padlásszoba belsejéből jött. Nem mertem odamenni. Akkor valami fény villant fel, és én csak annyira emlékszem, hogy valami megfogta a vállamat, én pedig elájultam...
***
-Abiiii!! Abiiiii!! Kelj már fel! Ne aludj! - hallottam Kevin hangját.
-Mi van? - kérdeztem.
-Miért mentetek a padlásszobába? Anya az mondta, ha jól szórakozom maradhatok kilencig.
-Kevin! Te ijesztettél meg? Majdnem megállt a szívem! - kiáltoztam.
-Bocsi Abi, de rengeteget kerestem a lámpát és nem találtam. - mondta Klara.
-Nem baj Klara, már úgy is lőttek a felfedezésünknek is, mert itt van Kevin. - mondtam szomorúan.
-Nem baj, menjünk Kevinnel! De csak akkor, ha nem fogsz minket bosszantani! - mondta Klara.
-Jó! - mondta Kevin. Ígérem nem fogok rosszalkodni!
-Gyere! - mondtam, és elindultunk a felfedező utunkra...
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése