A vacsorát egy énekkel kezdtük amit nem ismertem. Ez után ettünk, majd elköszöntem Elitől, és mivel mára már nem volt program, elmentem megismerkedni a szobatársaimmal. Ahogy beléptem:
-Szia! Én Emma vagyok! - köszönt a mellettem fekvő lány.
-Helo! - Köszönt a telefonos csaj, aki még mindig nem nézett fel a telefonjából.
Mit csinálsz a telódon? - kérdeztem tőle.
-Közöd? - vágta rá ő.
-A mi sulinkba jár, és nem valami kedves. Csak a fiúk meg a ruhák érdeklik. - mondta lenézően Emma. Neked van barátod?
-Nincs. - mondtam.
-Nekem sincs. - mondta Emma. De nem is bánom. Utálom, ha valaki udvarol a másiknak, nemhogy nekem. - kacagott. De barátnőm az elég sok van! Például ott az, aki éppen aludni próbál, az Vikie. Ő az egyik legjobb!
-Az én barátnőm is itt van, bár sajnos ő egy másik szobában. - mondtam szomorúan.
-Fel a fejjel, talán mi is jól kijövünk majd! - mosolygott Emma. Te is orvos szeretnél lenni?
-Igen!
-Akkor jó! :) Azok sokat keresnek - halkította le a hangját titokzatosan. Gyere, megmutatom a terepet. Tessék itt a programfüzet. Én már tavaly jártam itt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése