Puszi :)

Az előadás után elmentünk a csoportbeszélgetésre. A mai előadás az orvosok fontosságáról szólt.
-A csoportbeszélgetést egy kis bemutatkozással kezdeném. - mondta Grieger Mia. Te Abi vagy, ugye? - kérdezte. Mesélj valamit magadról!
-Hát jó. - kezdtem. Schmidt Abigail vagyok, 15 éves másodikos gimis. Berlinben lakom a szüleimmel, testvérem nincs. - mutatkoztam be, majd leültem.
-Te pedig Peter vagy? - kérdezte Mia.
-Igen. 16 éves vagyok, harmadikos gimis, és én is Berlinben lakom.
Miután  a többiek is bemutatkoztak röviden, Miával megbeszéltünk az előadást, majd fél órás szünet következett.

(Itt folytatom)

Egy fiú

Reggel lezuhanyoztam, kisminkeltem magam és elmentünk reggelizni. Mellettem egy egész helyes fiú ült.
-Szia - köszönt. Nem baj hogy ideültem? Csak máshol nem találtam helyet.
-Persze, nyugodtan ideülhetsz. - mosolyogtam.
-Hogy hívnak? - kérdezte.
-Én Abigail vagyok. Te?
-Én Peter vagyok. Örülök, hogy megismerhettelek. - mosolygott.
-Én is. - mosolyogtam.
-Figyelem, figyelem! - hallottuk Dr. Belg Irma hangját. Reggeli után mindenki megy a nagyterembe a fő előadásra. Aztán csoportokra oszlunk és megbeszélések lesznek.
-Te melyik csoportban vagy? - kérdezte Peter.
-A négyesben.
-Komolyan? Én is!
-De jó!- mondtam. Akkor mehetünk majd együtt a csoportbeszélgetésre!
-Mindenki a nagyterembe! - kiáltottam Dr. Belg Irma.
-Jössz velem? - kérdezte Peter.
-Persze! - mondtam és mosolyogva elmentünk a nagyterembe.

 

Egy új barátnő

Vacsoránál Elivel és Hans-szal ültem. A vacsora, berlini töltött fánk volt. Imádom! :)
A vacsorát egy énekkel kezdtük amit nem ismertem. Ez után ettünk, majd elköszöntem Elitől, és mivel mára már nem volt program, elmentem megismerkedni a szobatársaimmal. Ahogy beléptem:
-Szia! Én Emma vagyok! - köszönt a mellettem fekvő lány.
-Helo! - Köszönt a telefonos csaj, aki még mindig nem nézett fel a telefonjából.
Mit csinálsz a telódon? - kérdeztem tőle.
-Közöd? - vágta rá ő.
-A mi sulinkba jár, és nem valami kedves. Csak a fiúk meg a ruhák érdeklik. - mondta lenézően Emma. Neked van barátod?
-Nincs. - mondtam.
-Nekem sincs. - mondta Emma. De nem is bánom. Utálom, ha valaki udvarol a másiknak, nemhogy nekem. - kacagott. De barátnőm az elég sok van! Például ott az, aki éppen aludni próbál, az Vikie. Ő az egyik legjobb!
-Az én barátnőm is itt van, bár sajnos ő egy másik szobában. - mondtam szomorúan.
-Fel a fejjel, talán mi is jól kijövünk majd! - mosolygott Emma. Te is orvos szeretnél lenni?
-Igen!
-Akkor jó! :) Azok sokat keresnek - halkította le a hangját titokzatosan. Gyere, megmutatom a terepet. Tessék itt a programfüzet. Én már tavaly jártam itt...

 

A tábor

Apa kitett minket a tábor helyszíne előtt, elbúcsúzott és elment.
-Hát akkor lássunk neki- monda Hans.
Bementünk a kapunk ahol már egy csomó gyerek várakozott.
-Jó napot kívánok- mondta egy szigorú, női hang. Isten hozott titeket az OTGY-ben.
-Mi az hogy OTGY?- kérdezte egy alacsony, szemüveges fiú.
-Orvosi tábor gyermekeknek- mondta a nő. Most mindenki húzzon egy kártyát ebből a dobozból.
Mindenki húzott.
-Akinek az egyes van a kezében az menjen az egyes táblához. Akinek a kettes az a ketteshez és így tovább. Ezek lesznek a csapatok. Külön tanár vezeti majd a maga csoportját. Az előadásokat Dr. Wischinez Emma fogja tartani. Én Dr. Belg Irma vagyok. Keresse meg mindenki a maga csoportját!
Hans és Eli egy csoportba kerültek, míg én egy teljesen másba.
-Sziasztok!- hallottam egy kedves, vidám hangot. 4-es csoport?
-Igeeen!- ordibálták a gyerekek.
Jól van!- mondta a lány. Én Grieger Mia vagyok a csoportvezetőtök. A fiuk és a lányok álljanak külön és máris megmutatom a szobájukat. A lányoknak én leszek a segítőjük, ha bármi kell a szobájukban. :) A fiuknak az egyik barátom Schmidt Christian.
-Tényleg? Schmidt? - kérdeztem. Én Schmidt Abigail vagyok.
-Na! Christian?! Gyere csak! Abigail is Schmidt mint Te! :D
-Ennek örülök- és kezet ráztunk.
-Mindenkit elviszek a szobájába! - kiáltotta Mia és mindenki követte.

***

A szobában 6-an lakunk. Elég jó fej a mellettem lévő. A másik egész délelőtt csak chatelt, gondolom valami ÓRIÁSI megbeszélni valója volt valakivel. 

-Vacsoraa!- kiabálta Mia. 

Mindenki berúgta a táskáját az ágy alá, és elrohant vacsorázni... 

(Remélem várjátok már a folytatást!! :) )

12. Készülődés a táborba

Amikor felkeltem, lementem reggelizni, majd felöltöztem és elővettem a nagy utazó táskámat.
Először a pólókat szedtem ki a szekrényemből. Úgy gondoltam hogy kettővel többet viszek a kelleténél, nehogy valami miatt póló nélkül maradjak. Így a 8 kedvenc pólómat raktam be a táskába.
Ezután a biztonság kedvéért 2 hosszú ujjút is beraktam, majd jöttek a nadrágok. Mivel egyet két-három napig is tudok hordani ezért egy rövidnadrágba megyek (amit utána még felvehetek) viszek még egy ruhát, egy szoknyát és egy legingszet. :D
Viszek még egy szilon harisnyát két zoknit és alsóneműt :)
A neszesszerembe tettem egy tubus fogkrémet, szappant, tusfürdőt, valamint majd beleteszem a fogkefémet is. A biztonság kedvéért tettem még oda egy kis WC papírt is :)
Ezzel be is pakoltam. Felhívtam Elit, hogy ő hogy áll, és azt mondta, hogy ő már tegnap bepakolt és már nagyon várja, hogy végre hétfő legyen :))))

***

Hétfőn 6:30 kor keltem. Lezuhanyoztam, megfésülködtem,  ettem majd kifestettem a szempillámat (a többi sminket úgy is utálom.) és úgy vártam Elit.

Eli pontosan 7-re ért ide Hans-szal és hárman beültünk apa kocsijába és elmentünk a tábor helysznére...

Bejelenteni valónk van!

Amint beléptünk a padlásszobába felkapcsoltam az elemlámpámat. Tompa fény tükröződött az ablakon.
-Mit csináltok itt? - kérdezte apa.
-Ömmm.....tulajdonképpen semmit. Csak felfedezünk. - mondtam.
-Á! Gyere csak egy kicsit, Abi! Anyáddal megbeszélnivalónk van veled!
-Mi? - kérdeztem.
-Gyere! - mondta apa.
Bementem vele az előszobába. Anya már ott várt.
-Abi! - kezdte anya. Találtunk egy neked való tábort, ami olyan gyerekeknek van, akik orvosnak szeretnének tanulni. Úgy tudom te ezt a munkát szeretnéd tanulni.
-Igen anya, de ebben még nem vagyok olyan biztos. Sajnos rájöttem, hogy egy csomó hülyeséggel is teletömik az ember agyát, például a latinnal, ami már egy tök kihalt nyelv. - érveltem.
-Ez igaz, bár ahogy hallottam szeretnél az embereken segíteni. - mondta apa.
-Ez a tábor 14-16 éves korig működik. Te pedig az éven leszel 15. Még beleférsz! - mondta anya.
-És mettől meddig tart a tábor? - kérdeztem, mert egy kicsit kezdett érdekelni a dolog, hátha a Eli is jön, mivel ő is ezt a pályát választaná.
-Jövő hétfőtől péntekig. Azaz június 8-tól 12-ig. Biztos érdekelni fog. -számolt anya.
-Biztos. - mondtam halkan, sóhajtava.
-Akkor fizessük be? - kérdezte apa. Nem drága. Összesen 100 euró.
-100 euróóóó?? - kiáltottam. Az rengeteg!!
-Nekünk nem. - mondta anya. Nyugodtan elmehetsz. Lesz program elég. 24 órából viszont 10 óra tanulás! Nehogy elfecséreld az idődet! - vette komolyra a szót apa.
-Rendben! Van kedvem a táborhoz.
Apa a kezembe nyomta a programlapot, én pedig elnyargaltam a szobámig.
-Na? Mi a pálya? - kérdezte Klara.
-Orvosi táborba megyek a jövő héten. - újságoltam. Ezennel véget vetek a bulinak! Sziasztok! - kiáltottam és elköszöntem Klaratól és Kevintől.
-Mikor lesz még buli? Oltári jól szórakoztam, csajok! - mondta Kevin.
-Majd ha te már nem leszel láb alatt! - kacagott Klara. Na szia Abi! Szia Kevin!
-Helóztok! - kiáltottam utánuk, majd végre egyedül maradtam.
Felhívtam Elit, és elmondtam neki a történteket. Eli elújságolta, hogy ő is készül és nagyon boldog, hogy én is és Hans is jön a táborba. Letettem a telefont és átöltöztem, majd lefeküdtem. A nagy készülődést, pakolást holnapra hagytam. Amint lehunytam a szemem, már aludtam is. :)

10. Mi volt ez?

Klara itt maradt nálunk. Nem akart hazamenni. Én pedig kitaláltam, hogy keressünk egy olyan szobát, ahol feltalálhatjuk magunkat. De először le kell rázzam valahogy Kevint.
-Kevin! Nincs neked túl késő? Anyukád már biztos keres! - mondtam.
-Nem, Abi! Nyolcig maradhatok.
-De hát már fél kilenc is elmúlt! - mondtam.
-Jajj! Akkor rohanok haza! Szia Abi! Szia Klara! - kiáltott és már rohant is el.
-Na végre! - mondtam - menjünk a padlásszobába!
-Nem lesz ott félelmetes? - kérdezte Klara. Mert a mi padlásszobánk tele van egerekkel, meg szellemekkel.
-Itt nincsenek szellemek, de az egerekben nem kételkednék. - kacagtam. Na menjünk.
Azzal kinyitottam a padlásszoba ajtaját, és elénk tárult a nagy sötétség.
-Nincs itt egy lápa? - kérdezte kétségbeesetten Kara.
-Nem, nincs. - mondtam. De hozd ide a buliszobából az elemlámpámat.
Klara hátradobta a haját és berohanta a buliszobába. Én pedig vártam és vártam. Már eltelt öt perc amikor hangokat hallottam. A padlásszoba belsejéből jött. Nem mertem odamenni. Akkor valami fény villant fel, és én csak annyira emlékszem, hogy valami megfogta a vállamat, én pedig elájultam...

                                                                          ***
-Abiiii!! Abiiiii!! Kelj már fel! Ne aludj! - hallottam Kevin hangját.
-Mi van? - kérdeztem.
-Miért mentetek a padlásszobába? Anya az mondta, ha jól szórakozom maradhatok kilencig.
-Kevin! Te ijesztettél meg? Majdnem megállt a szívem! - kiáltoztam.
-Bocsi Abi, de rengeteget kerestem a lámpát és nem találtam. - mondta Klara.
-Nem baj Klara, már úgy is lőttek a felfedezésünknek is, mert itt van Kevin. - mondtam szomorúan.
-Nem baj, menjünk Kevinnel! De csak akkor, ha nem fogsz minket bosszantani! - mondta Klara.
-Jó! - mondta Kevin. Ígérem nem fogok rosszalkodni!
-Gyere! - mondtam, és elindultunk a felfedező utunkra...
-