Abigail: A kezdet

5. Egy napom a gimiben

Másnap persze gimibe kellett menjek. Ott volt Elizabeth, a barátnőm. Tegnap vele chateltem. Nem tudok még semmi fejleményt róla.

-Szia Abi! - hallottam Elizabeth hangját.

-Szia Eli! - kiáltottam.

-Képzeld! - szaladt oda hozzám. Mégsem hagy el a barátom! Köszönöm, hogy tanácsot adtál!

-Szívesen! - mondtam. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jót írok majd, Eli! - kacagtam.

Bementünk a gimibe. Rengeteg tini jár a berlini gimibe. Az 1. osztályban harmincöten vagyunk. 

A legelső óra Fizika, amit én nagyon szeretek. Elizabeth nem szereti, mert szerinte unalmas. Pedig csak oda kell figyelni, és máris elképzeled ami az órán történik. Elizabethnek azért olyan unalmas, mert odafigyelés helyett, levelezik a barátjával. Vagyis ír neki papírra egy titkos üzenetet és azt továbbítja, a mellette ülőkkel. Elizabeth és Hans elég messze ülnek egymástól, így muszáj Elinek továbbítani a titkos levelet. Na de mindegy. Inkább figyelek az órára.

Ma még volt óránk, és aztán hazamentünk. Eli jött hozzánk, hogy egy kicsit beszélgessünk, mert már rég volt nálunk. Amint beléptünk a házba, rögtön láttam, hogy Kevin éppen belép a szobámba. Rögtön ordítva, ledobtam a táskámat és rohantam föl, a szobába. Nem tudom, hogy Kevin miért megy állandóan a szobámba. Mi dolga van ott? Én nagyon nem szeretem, ha valaki az én tudtom nélkül a szobámba járkál. Eli is felszaladt és mind a ketten meglepődtünk, azon, amit a szobámban láttunk...