3. Az
óvoda és Kíra
Az óvodába nagyon korán kellett kelnem.
Vagyis nekem koránnak tűnt.
Nem nagyon kedveltem meg az óvodát még a
harmadik napon sem.
Egyik nap viszont megismerkedtem egy
nagyon kedves, velem, egyidős lánnyal, Kírával.
-Szia, te Abigail vagy igaz? – kérdezte
Kíra.
-Igen! – kiáltottam. Téged hogy hívnak?
-Én Kíra vagyok. Üdvözöllek az oviban.
Majd az ebédnél van kedved mellettem ülni? – kérdezte.
-Hát, persze! – mondtam. Hol ülsz? Még
nem nagyon láttalak.
-Ott, a második asztalnál. Ott ülnek a
barátaim is. Akkor van kedved mellettünk ülni?
-Igen. Nagyon szeretnék! J
Így hát meglett életem legelső
barátnője, Kíra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése