Puszi :)

Az előadás után elmentünk a csoportbeszélgetésre. A mai előadás az orvosok fontosságáról szólt.
-A csoportbeszélgetést egy kis bemutatkozással kezdeném. - mondta Grieger Mia. Te Abi vagy, ugye? - kérdezte. Mesélj valamit magadról!
-Hát jó. - kezdtem. Schmidt Abigail vagyok, 15 éves másodikos gimis. Berlinben lakom a szüleimmel, testvérem nincs. - mutatkoztam be, majd leültem.
-Te pedig Peter vagy? - kérdezte Mia.
-Igen. 16 éves vagyok, harmadikos gimis, és én is Berlinben lakom.
Miután  a többiek is bemutatkoztak röviden, Miával megbeszéltünk az előadást, majd fél órás szünet következett.

(Itt folytatom)

Egy fiú

Reggel lezuhanyoztam, kisminkeltem magam és elmentünk reggelizni. Mellettem egy egész helyes fiú ült.
-Szia - köszönt. Nem baj hogy ideültem? Csak máshol nem találtam helyet.
-Persze, nyugodtan ideülhetsz. - mosolyogtam.
-Hogy hívnak? - kérdezte.
-Én Abigail vagyok. Te?
-Én Peter vagyok. Örülök, hogy megismerhettelek. - mosolygott.
-Én is. - mosolyogtam.
-Figyelem, figyelem! - hallottuk Dr. Belg Irma hangját. Reggeli után mindenki megy a nagyterembe a fő előadásra. Aztán csoportokra oszlunk és megbeszélések lesznek.
-Te melyik csoportban vagy? - kérdezte Peter.
-A négyesben.
-Komolyan? Én is!
-De jó!- mondtam. Akkor mehetünk majd együtt a csoportbeszélgetésre!
-Mindenki a nagyterembe! - kiáltottam Dr. Belg Irma.
-Jössz velem? - kérdezte Peter.
-Persze! - mondtam és mosolyogva elmentünk a nagyterembe.

 

Egy új barátnő

Vacsoránál Elivel és Hans-szal ültem. A vacsora, berlini töltött fánk volt. Imádom! :)
A vacsorát egy énekkel kezdtük amit nem ismertem. Ez után ettünk, majd elköszöntem Elitől, és mivel mára már nem volt program, elmentem megismerkedni a szobatársaimmal. Ahogy beléptem:
-Szia! Én Emma vagyok! - köszönt a mellettem fekvő lány.
-Helo! - Köszönt a telefonos csaj, aki még mindig nem nézett fel a telefonjából.
Mit csinálsz a telódon? - kérdeztem tőle.
-Közöd? - vágta rá ő.
-A mi sulinkba jár, és nem valami kedves. Csak a fiúk meg a ruhák érdeklik. - mondta lenézően Emma. Neked van barátod?
-Nincs. - mondtam.
-Nekem sincs. - mondta Emma. De nem is bánom. Utálom, ha valaki udvarol a másiknak, nemhogy nekem. - kacagott. De barátnőm az elég sok van! Például ott az, aki éppen aludni próbál, az Vikie. Ő az egyik legjobb!
-Az én barátnőm is itt van, bár sajnos ő egy másik szobában. - mondtam szomorúan.
-Fel a fejjel, talán mi is jól kijövünk majd! - mosolygott Emma. Te is orvos szeretnél lenni?
-Igen!
-Akkor jó! :) Azok sokat keresnek - halkította le a hangját titokzatosan. Gyere, megmutatom a terepet. Tessék itt a programfüzet. Én már tavaly jártam itt...

 

A tábor

Apa kitett minket a tábor helyszíne előtt, elbúcsúzott és elment.
-Hát akkor lássunk neki- monda Hans.
Bementünk a kapunk ahol már egy csomó gyerek várakozott.
-Jó napot kívánok- mondta egy szigorú, női hang. Isten hozott titeket az OTGY-ben.
-Mi az hogy OTGY?- kérdezte egy alacsony, szemüveges fiú.
-Orvosi tábor gyermekeknek- mondta a nő. Most mindenki húzzon egy kártyát ebből a dobozból.
Mindenki húzott.
-Akinek az egyes van a kezében az menjen az egyes táblához. Akinek a kettes az a ketteshez és így tovább. Ezek lesznek a csapatok. Külön tanár vezeti majd a maga csoportját. Az előadásokat Dr. Wischinez Emma fogja tartani. Én Dr. Belg Irma vagyok. Keresse meg mindenki a maga csoportját!
Hans és Eli egy csoportba kerültek, míg én egy teljesen másba.
-Sziasztok!- hallottam egy kedves, vidám hangot. 4-es csoport?
-Igeeen!- ordibálták a gyerekek.
Jól van!- mondta a lány. Én Grieger Mia vagyok a csoportvezetőtök. A fiuk és a lányok álljanak külön és máris megmutatom a szobájukat. A lányoknak én leszek a segítőjük, ha bármi kell a szobájukban. :) A fiuknak az egyik barátom Schmidt Christian.
-Tényleg? Schmidt? - kérdeztem. Én Schmidt Abigail vagyok.
-Na! Christian?! Gyere csak! Abigail is Schmidt mint Te! :D
-Ennek örülök- és kezet ráztunk.
-Mindenkit elviszek a szobájába! - kiáltotta Mia és mindenki követte.

***

A szobában 6-an lakunk. Elég jó fej a mellettem lévő. A másik egész délelőtt csak chatelt, gondolom valami ÓRIÁSI megbeszélni valója volt valakivel. 

-Vacsoraa!- kiabálta Mia. 

Mindenki berúgta a táskáját az ágy alá, és elrohant vacsorázni... 

(Remélem várjátok már a folytatást!! :) )

12. Készülődés a táborba

Amikor felkeltem, lementem reggelizni, majd felöltöztem és elővettem a nagy utazó táskámat.
Először a pólókat szedtem ki a szekrényemből. Úgy gondoltam hogy kettővel többet viszek a kelleténél, nehogy valami miatt póló nélkül maradjak. Így a 8 kedvenc pólómat raktam be a táskába.
Ezután a biztonság kedvéért 2 hosszú ujjút is beraktam, majd jöttek a nadrágok. Mivel egyet két-három napig is tudok hordani ezért egy rövidnadrágba megyek (amit utána még felvehetek) viszek még egy ruhát, egy szoknyát és egy legingszet. :D
Viszek még egy szilon harisnyát két zoknit és alsóneműt :)
A neszesszerembe tettem egy tubus fogkrémet, szappant, tusfürdőt, valamint majd beleteszem a fogkefémet is. A biztonság kedvéért tettem még oda egy kis WC papírt is :)
Ezzel be is pakoltam. Felhívtam Elit, hogy ő hogy áll, és azt mondta, hogy ő már tegnap bepakolt és már nagyon várja, hogy végre hétfő legyen :))))

***

Hétfőn 6:30 kor keltem. Lezuhanyoztam, megfésülködtem,  ettem majd kifestettem a szempillámat (a többi sminket úgy is utálom.) és úgy vártam Elit.

Eli pontosan 7-re ért ide Hans-szal és hárman beültünk apa kocsijába és elmentünk a tábor helysznére...

Bejelenteni valónk van!

Amint beléptünk a padlásszobába felkapcsoltam az elemlámpámat. Tompa fény tükröződött az ablakon.
-Mit csináltok itt? - kérdezte apa.
-Ömmm.....tulajdonképpen semmit. Csak felfedezünk. - mondtam.
-Á! Gyere csak egy kicsit, Abi! Anyáddal megbeszélnivalónk van veled!
-Mi? - kérdeztem.
-Gyere! - mondta apa.
Bementem vele az előszobába. Anya már ott várt.
-Abi! - kezdte anya. Találtunk egy neked való tábort, ami olyan gyerekeknek van, akik orvosnak szeretnének tanulni. Úgy tudom te ezt a munkát szeretnéd tanulni.
-Igen anya, de ebben még nem vagyok olyan biztos. Sajnos rájöttem, hogy egy csomó hülyeséggel is teletömik az ember agyát, például a latinnal, ami már egy tök kihalt nyelv. - érveltem.
-Ez igaz, bár ahogy hallottam szeretnél az embereken segíteni. - mondta apa.
-Ez a tábor 14-16 éves korig működik. Te pedig az éven leszel 15. Még beleférsz! - mondta anya.
-És mettől meddig tart a tábor? - kérdeztem, mert egy kicsit kezdett érdekelni a dolog, hátha a Eli is jön, mivel ő is ezt a pályát választaná.
-Jövő hétfőtől péntekig. Azaz június 8-tól 12-ig. Biztos érdekelni fog. -számolt anya.
-Biztos. - mondtam halkan, sóhajtava.
-Akkor fizessük be? - kérdezte apa. Nem drága. Összesen 100 euró.
-100 euróóóó?? - kiáltottam. Az rengeteg!!
-Nekünk nem. - mondta anya. Nyugodtan elmehetsz. Lesz program elég. 24 órából viszont 10 óra tanulás! Nehogy elfecséreld az idődet! - vette komolyra a szót apa.
-Rendben! Van kedvem a táborhoz.
Apa a kezembe nyomta a programlapot, én pedig elnyargaltam a szobámig.
-Na? Mi a pálya? - kérdezte Klara.
-Orvosi táborba megyek a jövő héten. - újságoltam. Ezennel véget vetek a bulinak! Sziasztok! - kiáltottam és elköszöntem Klaratól és Kevintől.
-Mikor lesz még buli? Oltári jól szórakoztam, csajok! - mondta Kevin.
-Majd ha te már nem leszel láb alatt! - kacagott Klara. Na szia Abi! Szia Kevin!
-Helóztok! - kiáltottam utánuk, majd végre egyedül maradtam.
Felhívtam Elit, és elmondtam neki a történteket. Eli elújságolta, hogy ő is készül és nagyon boldog, hogy én is és Hans is jön a táborba. Letettem a telefont és átöltöztem, majd lefeküdtem. A nagy készülődést, pakolást holnapra hagytam. Amint lehunytam a szemem, már aludtam is. :)

10. Mi volt ez?

Klara itt maradt nálunk. Nem akart hazamenni. Én pedig kitaláltam, hogy keressünk egy olyan szobát, ahol feltalálhatjuk magunkat. De először le kell rázzam valahogy Kevint.
-Kevin! Nincs neked túl késő? Anyukád már biztos keres! - mondtam.
-Nem, Abi! Nyolcig maradhatok.
-De hát már fél kilenc is elmúlt! - mondtam.
-Jajj! Akkor rohanok haza! Szia Abi! Szia Klara! - kiáltott és már rohant is el.
-Na végre! - mondtam - menjünk a padlásszobába!
-Nem lesz ott félelmetes? - kérdezte Klara. Mert a mi padlásszobánk tele van egerekkel, meg szellemekkel.
-Itt nincsenek szellemek, de az egerekben nem kételkednék. - kacagtam. Na menjünk.
Azzal kinyitottam a padlásszoba ajtaját, és elénk tárult a nagy sötétség.
-Nincs itt egy lápa? - kérdezte kétségbeesetten Kara.
-Nem, nincs. - mondtam. De hozd ide a buliszobából az elemlámpámat.
Klara hátradobta a haját és berohanta a buliszobába. Én pedig vártam és vártam. Már eltelt öt perc amikor hangokat hallottam. A padlásszoba belsejéből jött. Nem mertem odamenni. Akkor valami fény villant fel, és én csak annyira emlékszem, hogy valami megfogta a vállamat, én pedig elájultam...

                                                                          ***
-Abiiii!! Abiiiii!! Kelj már fel! Ne aludj! - hallottam Kevin hangját.
-Mi van? - kérdeztem.
-Miért mentetek a padlásszobába? Anya az mondta, ha jól szórakozom maradhatok kilencig.
-Kevin! Te ijesztettél meg? Majdnem megállt a szívem! - kiáltoztam.
-Bocsi Abi, de rengeteget kerestem a lámpát és nem találtam. - mondta Klara.
-Nem baj Klara, már úgy is lőttek a felfedezésünknek is, mert itt van Kevin. - mondtam szomorúan.
-Nem baj, menjünk Kevinnel! De csak akkor, ha nem fogsz minket bosszantani! - mondta Klara.
-Jó! - mondta Kevin. Ígérem nem fogok rosszalkodni!
-Gyere! - mondtam, és elindultunk a felfedező utunkra...
-

1. kötet: A kezdet 9. fejezet

9. Viccesnek vicces

Elkezdődött a buli. Nem volt nagyon érdekes, így Jozefina és Zelma hazamentek.

Eli, én, Tina, Klara, Fanni és Lotti elkezdett gondolkodni, hogy mit is csinálhatnánk. Kevin közbelépett:

-Táncoljunk! – mondta, és elkezdte táncolni a kacsatáncot.

-Jó! – mondta Klara. És ő is elkezdte táncolni a kacsatáncot.

-Végül Fanni, bekapcsolta a kacsatáncos zenét és mindenki, (kivéve engem) vidáman elkezdett táncolni.

Nagyon mérges voltam Kevinre, amiért mindenkit elcsalt tőlem. De végül is, lefoglalta a társaságot.

Mikor (végre) vége lett a táncnak, beálltam, hogy együnk is valamit. Fanni megkóstolta a gombócokat, és kijelentette, hogy mennyeiek. Tina a töltött tojást és a chipset kóstolta meg, mivel nem eszik cukrot és lisztet. Klara mindenből evett. Kevin persze három zacskó chipset befalt. Nem győztem nézni, ahogy eszik és csámcsog.

Mikor Kevin már a negyedik zacskó chips után, nyúlt rákiabáltam, hogy többet nem ehet, mert az anyukája rám fog kiabálni, ha fájni fog a hasa.

Kevin persze akkor a gombócokért nyúlt.

Átmentünk az én szobámba. Ott megnéztük Gömbit, a törpenyulamat. Azért kapta a nevét, mert állandóan összegömbölyödik, és úgy néz ki mint egy hógolyó, mivel fehér. Nagyon szeretem. Valamikor velem alszik, csak akkor becsukom a szobám ajtaját, hogy ki ne szökjön éjszaka.

Egyszer csak meghallottuk, hogy Tina telefonja csörög a buliszobában. Az anyukája hívta és mi csak ennyit hallottunk:

-Nem anya, még itt vagyok Abinál.

-……

-Nem, nem megyek még haza, miért mennek hozzátok?

-……..

-Persze, nem akarom megbántani Reni nénit, de azért…

-……….

-Jó, megyek. De amúgy semmi kedvem!

És letette a telefont.

-Anya volt az. Reni néniéknek pont most kell moziba menniük és rámsózták a kis Vilmát. Most mehetek haza.

-De jó neked, hogy bébisittereskedhetsz! –kiáltott Klara. Én állítólag még túl kicsi vagyok hozzá. (Egyébként Klara 14 éves.)

-Én már voltam egyszer bébisitter, Ritáéknál. Tudod, amikor Benire vigyáztam. –mondtam.

Így hát, Tinának haza kellet mennie. Fanni és Lotti is úgy döntött, hogy lelép. De itt volt még Klara, aki semmi pénzért nem ment volna még haza…

Abigail: A kezdet

8. Valami közbejött

Eljött! Eljött, a fél nyolc. Felvettem egy szép ruhát, és egy lapos talpú cipőt. Megérkezett Klara És Eli is. Eli még hozott rágcsálnivalót is.
-Eli! Te kiket hívtál meg? - kérdezte Klara.
-Hát Jozefinát, Fannit, Tinát, Lottit és Zelmát.
-Ó, Zelma igen barátságos teremtés! - kiáltott fel Klara. Mikor jönnek meg?
-Hát, már mindjárt itt kéne lenniük. - mondtam.
Csengettek. Tina és Fanni volt az.
-Sziasztok csajok! - mondtam.
-Szia Abi. Köszi, hogy meghívtál minket a bulidba. Hoztunk sütit és gyümölcslevet.
-Na! Az pont jó lesz! - kiáltottam. Köszi.
Fölmentünk a szobába. Ahogy letettük a rágcsálnivalót, megint csöngettek. Megjött Jozefina, Lotti és Zelma. A kis csoport mögött, Kevin toporgott.
-Mit csinálsz te itt? - ripakodtam rá.
-Én is jöhetek a buliba? Légyszí Abiii! - könyörgött Kevin.
-Nem Kevin! Ez nagyoknak való. Mit csinálnál itt? - kérdeztem.
-Rendeznék kincskeresést. Meg játszhatnánk egy perc és nyersz-et.
-Ó, Kevin! Mit gondolsz te? - kiáltoztam. Nem vagyunk ovisok!
-Jó, de akkor TI mit csináltok ott? - kérdezte Kevin.
-Táncolunk, beszélgetünk, eszünk. Mi mást?
-Jó! Ha táncoltok, én is tudok!
És Kevin bemutatott egy tök ciki kacsatáncot.
-Kevin! - kezdtem. Mi nem kacsatáncot fogunk táncolni.
-De, had egyek már én is egy kicsit a chipsetekből! Láttam, hogy tegnap vásároltál egy rakást!
-Jó! Gyere, de normálisan viselkedj!
Így hát, Kevin is a bulim része lett.

Abigail: A kezdet

                                                      7. Házibuli, apáék költségére

Szombaton kitaláltam, hogy házibulit akarok csapni néhány barátommal. Összegyűjtöttem néhány érvet:
-Anya, figyelj csak! - mondtam nyugtalanul.
-Igen kicsim?!
-Ma este házibulit akarok rendezni az emeleten, és a szobámban.
-???
-Tudoood! Amit Klara is rendezett a múlt éven.
-Hát. Nem tudom, Abi. Nem nagyon tetszenek nekem az ilyesmik. - kezdte apa. Utána rengeteget kell takarítani, meg...
-De apa! Én leszek a felelős mindenért. Már fölhívtam Elit, hogy ha megengeditek, kitakarítunk mi ketten. Mi leszünk a házigazdák.
(Huppsz! Itt az első érv.)
-Meg vissza kell hívnom a barátaimat. Nem lehetek ilyen önző! - mondtam.
(Második érv.)
-Hát jó, kicsim. De miket fogtok itt csinálni?
-Hát beszélgetni, táncolni, kajálni/rágcsálni, ilyeneket.
-Hmm? Utána ki is takarítasz?
-Persze!
-Jó! - mondta apa és anya. Megengedjük.
Majd kiugrottam a bőrömből. Remegett a kezem, amikor fölhívtam Elit, hogy hívja össze öt jó barátomat. Én pedig hármat fogok meghívni.
El is kezdtem a nagy munkát. Először a szobám melletti kis szobát akartam kitakarítani. Nem volt nehéz. A szoba, nem volt nagyon roncs. Szőnyeg, piros fal, tökéletes bulizóhely. Behurcoltam egy nagy asztalt. Úgy döntöttem, hogy svédasztal lesz, így nem foglalok el olyan sok helyet.
Bekerült három babzsák és öt puff. Bevittem még két bazi hangszórót és a telómat, és halkra bekapcsoltam egy zenét.
Leszaladtam. Gyorsan összegyúrtam a keksz szalámi receptjét, majd kis golyókat formáztam belőle. Vettem tíz tojást, megfőztem, majd elkészítettem a töltött tojást. Egy tálcán vittem föl tíz tányért és tíz poharat. Aztán vittem föl Coca-Colát és Fantát. Aztán fölvittem amiket készítettem.
Gyorsan elszaladtam a szembelévő kis ABC-be, és vettem tíz nagy csomagos chips-et. Megláttam a Nesquik Duo-t és azt is vettem.
Hazaszaladtam és tálakba borítottam három csomag chips-et és egy kis Duo-t is. (Persze ez mind apuék költségére megy!) Végül felhívtam Elit, hogy szeretettel várom nyolc órára. Majd mondtam, hogy Jozefinát is hozza. Végül Klarat is fölhívtam és én, már csak a délutáni, nyolc órát kellet várjam, türelmetlenül...

Abigail: A kezdet

6. Kevin mit műveltél??

-Kevin mit műveltél? - kiáltottam végül.

-Ööö...háát..nem tetszik? - kérdezte Kevin.

Kevin ugyanis rendet rakott a szobámban, és átrendezte azt.

-Nem, Kevin! Egyáltalán nem tetszik. Először meg kellett volna kérdezz! - kiáltottam.

-Gyere, Eli! 'Rakjunk rendet'! - mondtam.

(Kevin a szomszédunk.)

Kevin szomorúan kiballagott az ajtón, én pedig utána. 

-Kevin! Bocsi, hogy úgy rád kiabáltam, de egyáltalán nem tetszik az átrendezés. Bocsi, Kevin!

-Semmi baj, Abi! - mondta Kevin szomorúan.

Visszamentem a szobámba.
-Jajj, hol is kezdjem?!
-Szerintem rendezzük vissza, és utána azt csinálhatsz vele, amit csak akarsz! - adott tanácsot Eli.
-Jó, rendben.
Nagy nehezen visszahúztunk minden bútort a helyére. Aztán leültünk beszélgetni...:
-Ma voltál edzésen? - kérdeztem Elitől.
-Nem. Hát most jöttem a suliból! - kacagott.
Nem nagyon tudtunk mit csinálni. A telómra töltöttünk vicceket és más appokat. Végül Elinek haza kellett mennie, én pedig lementem ebédelni... 

Abigail: A kezdet

5. Egy napom a gimiben

Másnap persze gimibe kellett menjek. Ott volt Elizabeth, a barátnőm. Tegnap vele chateltem. Nem tudok még semmi fejleményt róla.

-Szia Abi! - hallottam Elizabeth hangját.

-Szia Eli! - kiáltottam.

-Képzeld! - szaladt oda hozzám. Mégsem hagy el a barátom! Köszönöm, hogy tanácsot adtál!

-Szívesen! - mondtam. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jót írok majd, Eli! - kacagtam.

Bementünk a gimibe. Rengeteg tini jár a berlini gimibe. Az 1. osztályban harmincöten vagyunk. 

A legelső óra Fizika, amit én nagyon szeretek. Elizabeth nem szereti, mert szerinte unalmas. Pedig csak oda kell figyelni, és máris elképzeled ami az órán történik. Elizabethnek azért olyan unalmas, mert odafigyelés helyett, levelezik a barátjával. Vagyis ír neki papírra egy titkos üzenetet és azt továbbítja, a mellette ülőkkel. Elizabeth és Hans elég messze ülnek egymástól, így muszáj Elinek továbbítani a titkos levelet. Na de mindegy. Inkább figyelek az órára.

Ma még volt óránk, és aztán hazamentünk. Eli jött hozzánk, hogy egy kicsit beszélgessünk, mert már rég volt nálunk. Amint beléptünk a házba, rögtön láttam, hogy Kevin éppen belép a szobámba. Rögtön ordítva, ledobtam a táskámat és rohantam föl, a szobába. Nem tudom, hogy Kevin miért megy állandóan a szobámba. Mi dolga van ott? Én nagyon nem szeretem, ha valaki az én tudtom nélkül a szobámba járkál. Eli is felszaladt és mind a ketten meglepődtünk, azon, amit a szobámban láttunk...

Abigail: A kezdet

4. Egész életem egy mákszemnyi fejezetben

Nem nagyon tudom minden egyes évemet részletesen leírni, ezért most már fellépek az iskolás   koromra. :)

Az első osztályban nem lett barátnőm. A tanítónénim viszont nagyon kedves volt. Ha valamit jól csináltam, mindig adott egy kisebb cukorkát. Nagyon megkedveltem a tanítónénimet, és nagyon szomorú voltam amikor a harmadik osztályban el kellett váljak tőle...
Tíz éves koromban elköltöztünk Münchenbe. Tizenkét éves koromban pedig Berlinben laktunk.
Most elmegyek egészen a 14 éves koromig.

Elsős gimis vagyok. Nem kedveltem meg ezt a gimit. Itt Berlinben nagyon más minden. Most majd kiderül, hogy jól választottak e anyáék. Nem biztos, hogy érdemes volt ide költözni. - gondoltam.
Most hazafelé tartok. A szobám egy tinis, eléggé kicsi szoba. Elég zsúfolt. Utálom.
Nem akartam ide költözni. Münchenben volt a legjobb.
A szobába ahogy belépünk, rögtön egy rendetlen ágyat láthatunk. Az ágy mellett egy üres helység van. Az ajtó mellett egy sminkasztal található, és a sminkasztal mellett pedig egy bazi ruhásszekrény. Most éppen nagyon rendetlen a szobám. Persze már két éve itt lakunk, de nekem semmi kedvem rendet rakni. Ha már anyáék kényszerítettek a költözésre, legalább hagyjanak békén! - gondoltam mérgesen. Ledobtam az iskolatáskámat és levetettem magamat a ruhával borított, kekszmorzsás ágyamra, és elkezdtem chatelni a barátnőmmel. Azt mondta, hogy összeveszett a barátjával. Éppen segíteni akartam neki amikor nyílt az ajtó és a szomszéd kisfiú, Kevin lépett be az ajtón, és kényszerített, hogy játsszam vele. Ő még csak hat éves, persze, hogy nem érti meg, hogy a barátnőmnek most nagyon fontos a segítség, de ő csak nyúzott. Ordítottam anyunak, de persze, hogy ilyenkor mindig a kicsinek van igaza. Kilöktem hát Kevint az ajtón és kulcsra zártam magamat.
Gyorsan írtam még pár sort a barátnőmnek, majd lementem vacsorázni. (Én fönt lakok az emeleten.)

Abigail: A kezdet

3. Az óvoda és Kíra

Az óvodába nagyon korán kellett kelnem. Vagyis nekem koránnak tűnt.

Nem nagyon kedveltem meg az óvodát még a harmadik napon sem.

Egyik nap viszont megismerkedtem egy nagyon kedves, velem, egyidős lánnyal, Kírával.

-Szia, te Abigail vagy igaz? – kérdezte Kíra.

-Igen! – kiáltottam. Téged hogy hívnak?

-Én Kíra vagyok. Üdvözöllek az oviban. Majd az ebédnél van kedved mellettem ülni? – kérdezte.

-Hát, persze! – mondtam. Hol ülsz? Még nem nagyon láttalak.

-Ott, a második asztalnál. Ott ülnek a barátaim is. Akkor van kedved mellettünk ülni?

-Igen. Nagyon szeretnék! J

Így hát meglett életem legelső barátnője, Kíra.

Abigail: A kezdet

2. Életem második éve

A második évemben nem sok dolog történt.

Elmentünk kirándulni az állatkertbe, amiből én semmit nem jegyeztem meg. Persze még csak két éves voltam, nem is várhattak el tőlem többet.

Anyáék azon gondolkodtak, hogy melyik óvodába járjak majd. A legjobb óvodát akarták kiválasztani nekem.

-Jövőre már három éves lesz. – mondta apukám. Szerintem a Kindergeld lesz a leg megbízhatóbb!

-Nem, August! – mondta anya. Szerintem a Kindergeld az túl olcsó és régi! A Tagesmutter sokkal jobb. Picit drágább, de legalább nem bánnak úgy a gyerekekkel mintha kutyák lennének!

Így hát a Tagesmutter nevezetű óvodába kellett járnom hároméves koromban.